kép3

Külföldre költözés… kutyával!

A költözés alapvetően egy stresszes dolog, kutyákkal költözés még egy lapáttal rátesz, de kutyákkal külföldre költözni az túltesz az előbb említetteteken is.

A huskyk (Koda, Nina és Tivo) és én egy éve mentünk Magyarországról Norvégiába, ami meglepően jól sikerült, így gondoltam megosztanám a tapasztalatinkat. Csak a költözés utazás részéről szól a posztom, úgyhogy szerintem azok is találnak benne hasznos infókat, akik csak épp a nyakukba vennék a világot négylábú társukkal pár napra vagy hétre.

Augusztus elején utaztunk, és a meleg idő ellenére úgy döntöttünk, hogy autóval megyünk, nem pedig repülővel. Ez pénzügyi, logisztikai és kutya szempontból is jobb megoldás volt. Magammal kellett vinnem ugyanis a személyes tárgyaim nagy részét, illetve mindenképp el akartam vinni a szánomat és a síléceimet a hosszú telek országába, ezért igencsak sok helyre volt szükségem.

Forrás: huskyblanka.com

Szerencsés voltam, mert igénybe tudtam venni egy Volkswagen Transportert (és a barátomat) a nagy utazáshoz, ezáltal a kutyáknak és nekem is több hely jutott. Azonban még így is csak két ketrecet vittem, egy jó nagyot, amiben Nina és Koda kényelmesen elfértek és egy kisebben utazott Tivo. Szeretem, ha a kutyáimnak van elég helye mozogni, de azt is, ha biztonságban tudom őket és be vannak zárva, így nem tudnak előre mászni vagy szórakozni hátul. Ráadásul amikor Tivo még kölyök volt, akkor a sokszor a hátsó ülésen utazott és majdnem minden alkalommal kidobta a taccsot. Amióta boxban vagy ketrecben utazik sose volt ezzel problémánk.

Hogy a hosszú utat egy kicsit elviselhetőbbé tegyük úgy döntöttünk hogy meglátogatunk pár ismerőst is útközben, ezáltal a költözés egy egyhetes európai körutazássá vált.

Pontos tervet készítettünk, hogy előre meg tudjam nézni a szabályok az egyes országokba való belépéshez. Nyilvánvalóan ez embereknél nem olyan bonyolult már manapság, itt inkább a kutyák voltak kérdésesek.

Forrás: huskyblanka.com

Az EU-n belüli utazáshoz egy éven belüli veszettség elleni oltással, microchippel és útlevéllel kell rendelkeznie a kutyáknak. Svájc miatt kissé aggódtam, hisz az nem EU-s tagállam, de mint kiderült ott is ugyanezek a szabályok vonatkoznak a felnőtt kutyákra.

Egy dologra azonban figyelmeztettek: Svájcban nagyon szigorúak a vágott farkú/fülű kutyákkal! Ez egy pár napos vizit során nem feltétlenül jelent problémát, de hosszabb tartózkodás során érdemes jobban utánanézni az ezzel kapcsolatos szabályoknak. Minket ez nem érintett, hisz a huskyknak nincs semmijük vágva a karmaikon kívül.

Az egyetlen ország, ahol valami még kértek pluszban az Norvégia volt, itt 24-120 órával a határon való átlépés előtt féregteleníteni kellett a kutyákat. Ezt természetesen állatorvosnak kell bepecsételnie az útlevélbe, így ha nem közvetlen mentek a fjordok és trollok országába, érdemes az utazásba beletervezni egy állatorvosi rendelőt is.

Forrás: huskyblanka.com

Miután végre mindent bepakoltunk és meggyőződtük róla, hogy a huskyk kapnak rendesen levegőt (akkor is, ha esetleg valami elmozdul az utazás közben) végre elindulhattunk. A kutyák teljesen be voltak zsongva, imádnak autózni és nagyon jó társak is benne. Nem stresszelnek, általában végigalusszák az utat, és csak nagyjából 6 óránként kell pisilniük. Azért persze szeretünk gyakrabban megállni, mindenkinek jól esik egy kis mozgás a sok üldögélés, fekvés után.

Az első megállónk Zürich volt, addig szinte megállás nélkül (leszámítva egy rövid alvásszünetet és pár egészségügyi séta megállót) mentünk. Szerencsére a kutyák teljesen jól viselték az utat, pedig Közép-Európában a kora augusztusi hőmérsékletek nem a legemberibbek, pláne ha egy fekete kisbuszban szeli át az ember a kontinenst. Habár azt is fontos megemlíteni, hogy a jólétükhöz végig mennie kellett maxon a légkondinak, így én egy takaróba burkolózva vészeltem át az út nagy részét.

Épségben megérkeztünk a barátainkhoz Zürichbe, ahol a kutyák végre kirohangászhatták magukat a kertben. Még úszni is elmentünk egy közeli tóhoz, így lehűtve és fáradtan várták a vacsorát.

Forrás: huskyblanka.com

Apropó, vacsora… Csakhogy egy plusz csavar legyen a történetben, a kutyáimat nyersen etetem, így az utazás alatt ez is egy extra kihívást jelentett. Pár adag húst egy kis szivargyújtón keresztül tölthető fagyasztóládába raktam (ilyen megoldás esetén figyelni kell, nehogy leszívja az autó akksiját), de a maradékot csak hűtőtáskákban tudtam eltárolni (le voltak fagyasztva, kivéve az első napi adagot). Ez meglepően jól működött, de ha elölről kezdeném az egészet, akkor valószínűleg megpróbálnék beszerezni valamilyen előrecsomagolt roládot. Manapság már egész nagy kínálat van ilyesfajta húsokból és nagyban meg tudják egyszerűsíteni az életet. Azon is gondolkodtam, hogy átállítsam a huskykat tápra erre az időszakra, de ez nem olyasmi, amivel egy utazás előtt akarna az ember kísérletezni, így maradtam annál, ami már jól bevált.

Még egy napot töltöttünk Svájcban egy másik barátnál, majd folytattuk az utunkat. Kipihentek voltunk, és jó volt ezt a két napot nem az autóban ülve tölteni. Biztos vagyok benne, hogy a kutyáknak is elviselhetőbbé tette ezt a hosszú utat.

Forrás: huskyblanka.com

A következő megállónk Belgium volt, ahol egy újabb barátot látogattunk meg (szépségei a kutyás baráti körünknek, hogy mindenhol vannak!), majd egy hotelben aludtunk. Ez volt az egyetlen szálláshely amit foglaltunk az egész útra, és egyben az utolsó tervezett megállónk Norvégia előtt.

Itt az ebek az autóban aludtak, így korán kellett kelnünk, hogy megnézzük, hogy nem süt-e a Nap az autóra. Az út során mindig meggyőződtünk róla, hogy ha bármikor magára hagytuk a kutyákat (boltba mentünk, stb.) akkor árnyékban voltak, kissé nyitott ajtókkal, és azzal is számoltunk, hogy a Nap mozog, így ami egy ideig árnyékos hely volt lehet, hogy később már nem lesz az.

Szerencsére a szállásunk egy erdőben volt, így valószínűleg ha kicsit később kelünk se lett volna baj, de mindig jobb félni, mint megijedni.

Egy gyors reggeli séta és reggeli után ideje volt továbbindulni. Innen már egyenest északnak, Norvégiáig meg se akartunk állni, azonban kellett egy kis kitérőt tennünk…

Kiderült, hogy a kis fagyasztónk meghalt valahol útközben, aminek hála a kutyáknak szánt maradék hús mehetett a kukába. Ezzel természetesen vasárnap, Németország közepén szembesültünk, ahol a boltok többsége zárva volt, végül a google segítségével nagy nehezen találtam egy szupermarketet, ami nyitva volt (és dugig emberekkel…), így aznap este se kellett éheznie senkinek.

Ettől a kis fiaskótól eltekintve minden terv szerint haladt, így vasárnap este, miután átvezettünk Dánián és a leghosszabb hídon, amit valaha láttam megérkeztünk a svéd-norvég határra. Itt egy állatorvosi rendelő parkolójában aludtunk, hisz féregteleníteni kellett a huskykat.

Forrás: huskyblanka.com

Ennél a pontnál tartozok egy kis vallomással: én félreértettem a szabályozást, és azt hittem 24 órán belül kell lennie a beadás időpontjának, így életem legdrágább féreghajtása (majdnem 40 ezer forint a 3 kutyára… De ha nem lett volna meg nekik, akkor annak valószínűleg jóval magasabb ára lett volna a határon) után egyből a határátkelő felé vettük az irányt. Szerencsére nem ellenőriztek minket, így nem volt semmi probléma, és hétfő reggel már úton is voltunk végső úticélunk felé. Pár óra múlva pedig meg is érkeztünk az új otthonunkba, ahol egy kutyakifutó már várta a huskykat. Habár kellett egy kis idő, amíg mindenki megszokta az új környezetet, mára teljesen berendezkedtünk, és mind boldogok vagyunk, hogy Norvégiában élhetünk.

Forrás: huskyblanka.com

Ha érdekel a téma és szeretnétek még többet megtudni akkor látogassatok el Blanka blogjára és közösségi oldalaira.

Blog: http://www.huskyblanka.com
Facebook: https://www.facebook.com/huskyblanka.team
Instagram: https://www.instagram.com/huskyblanka

Leave A Comment